Perger Árpád sorsa gyerekkorában, egy kaposvári padláson pecsételődött meg: ott talált rá egy csuporra, amelyben egy 1542-ből származó érme lapult. A történelem és a gyűjtés iránti szenvedélye azonnal fellobbant, és onnan egyenes út vezetett fényes numizmatikai karrierjéig. Mostanra már 24.744 adásvételt bonyolított le a Vaterán, közel 100%-os pozitív értékeléssel, és eddig 532 felhasználó jelölte őt kedvenc eladójának.

Kincs a lomok között

„1978-ban ragadott magával először ez a különleges hobbi.” – fogott bele a történetébe Árpád. –„Kaposváron nyaraltam a nagyszüleimnél, ahol imádtam a padláson, a lomok között kutakodni. Egyik nap ráakadtam egy 1542-es évekbeli pénzecskére, amitől teljesen odáig voltam, meg vissza. Egyből elkunyiztam tőlük, és azóta is őrzöm a darabot. Valójában nem ér sokat, viszont számomra hatalmas eszmei értéke van, hiszen ez volt az első lökés az életemben, amely a numizmatika felé terelt.”

Régi idők tanúi

„Miután megtaláltam ezt az érmét, elkezdtem egy dobozba gyűjtögetni a különböző külföldi és egyéb pénzeket, amelyeket néha hazahoztak a szüleim.” – folytatta Árpád lelkesen a mesélést. – „Az érmék régi idők tanúi, hordozzák azt az eszmeiséget, ami a megalkotásuk korát jellemezte, régi mesterek kezeinek a nyomát viselik magukon.  Mindig is szerettem azon gondolkozni, hogy vajon kinek a kezében fordultak meg ezek a darabok, lenyűgözött, hogy milyen regényes lehet a történetük. A legrégebbi érme, ami valaha a kezembe került, egy 2,5 ezer éves athéni városállam pénze volt – hihetetlenül izgalmas belegondolni, hogy mennyi mindenen mehetett keresztül, mire eljutott idáig.”

Újabb fellángolás

„1987-ben, 19 éves korom tájékán kaptam egy újabb erős impulzust, ami gyűjtésre sarkallt. A Városligetben sétálgattam, és a Vajdahunyad váránál volt egy szuvenír árus, aki orosz tányérsapkáktól kezdve régi pénzérmékig mindenféle érdekességet árult – teljesen belemerültem a kínálatának a tanulmányozásába. Olyan intenzív volt számomra ez az élmény, mint ha fejbekólintottak volna: rájöttem, hogy sokkal komolyabban kellene foglalkoznom a numizmatikával. Onnantól kezdve egészen mostanáig töretlenül lángol a szenvedélyem.”

Gyűjtőből kereskedő

„1987 után folyamatosan hajkurásztam a régi pénzeket, hatalmas tételben vásároltam őket. Ami még nem volt meg, azt betettem a gyűjteményembe, ha pedig valamiből már volt egy példányom, akkor a számomra fölösleges plusz darabokat eladtam. Minden területen gyűjtöttem, imádtam felfedezni egy-egy új témakört. Rengeteg szakirodalmat olvastam, és volt szerencsém megismerkedni a szakma legrégebbi, legtapasztaltabb tagjaival, akik számtalan jó tanáccsal elláttak. Amikor már én is eléggé kikupálódtam a témában, megnyitottam a saját üzletemet – ez 1999-ben történt.”

A vaterázás kezdete

„2009 márciusában regisztráltam a Vaterára, ugyanis olyan értékesítési forrást kerestem, amivel az üzletem ki tudja egészíteni a bevételét. Úgy éreztem, hogy még ha nem is fog extra bevételt nyújtani, akkor is remek reklámozási lehetőség a vállalkozásomnak. Az üzletem mindig is a hatalmas választékáról volt híres, és szerettem volna, ha minél több gyűjtő megismerkedik a kínálatommal – a Vaterát tökéletes felületnek gondoltam ehhez. Nagyon jól döntöttem, hogy belevágtam, ugyanis az oldal bőven felülmúlta a várakozásaimat. Mostanra körülbelül a forgalmam fele a Vateráról jön, és az elmúlt évek alatt tekintélyes vevőkörre tettem itt szert. 1 Ft-os aukciókat indítok, és csak nagyon ritkán, évente egyszer vagy kétszer fordul elő, hogy ténylegesen 1 Ft-ért megy el valami. Olyankor sem bosszankodom, hanem úgy fogom fel, hogy repi ajándékot adtam.” – nevetett Árpád.

Bizalom és garancia

„Ferenc József egyik szállóigéje jellemzi legjobban a kereskedői felfogásomat: „Bizalmam az ősi erényben.” Lelkiismereti kérdést csinálok az eladásból, az a célom, hogy minden egyes vevőm elégedetten távozzon, ha tőlem vásárol. Fontosnak tartom, hogy a lehető legjobban informáljam őket az érmék állapotáról, éppen ezért például mindig feltüntetem a terméklapon, ha esetleg az adott darabnak van valamilyen hibája. A törődés és őszinteség meghozza a gyümölcsét, a vevőim maximálisan bíznak bennem, amire nagyon büszke vagyok, és nagyon jólesik.”

1% kétely is sokatmondó

Árpád búcsúzóul megosztott velünk egy fontos szakmai véleményt. „Sokan fordulnak hozzám olyan dilemmával, hogy valahol láttak egy érmét, ami szerintük 99%, hogy eredeti, de nem teljesen biztosak benne. Én ilyenkor mindig azt tanácsolom nekik, hogy ha csak 1% kételyük is van, akkor ne vegyék meg az érmét. A numizmatikában éppen az az élmény, hogy az érme korabeli, és hordozza azt a szellemiséget, amit anno a maga idejében jelentett.”

Ha Te is különleges érmékre vadászol, nézz körül ArpadErembolt aukciói között, ugyanis nála egészen biztosan kuriózumokra lelsz!