A Vatera veteránja: Kovács Mátyás (arany)

Kávészünet

blog_vatera_0131_arany

Kovács Mátyás szinte azóta gyűjti a régi magyar játékokat, amióta az eszét tudja. Mint sok gyűjtő, sok évvel ezelőtt Mátyás is a Vaterán kötött ki, s töretlen lelkesedésének végül egy nagyszerű kereskedői karrier lett a gyümölcse.

– 2004. februárja óta vaterázol. Ez már jó régen volt – emlékszel még, hogy milyen szándékkal csatlakoztál a közösségünkhöz?

– Úgy emlékszem, hogy egy cikkben olvastam a Vateráról. Akkor még nagyon kezdetleges volt az oldal, de felkeltette a kíváncsiságomat, mivel szerettem volna eladni pár játékot. Azóta, hogy regisztráltam, gyakorlatilag megszakítás nélkül vaterázom.

– Túlnyomó részben retro játékokkal kereskedsz nálunk. Miért pont erre a területre fókuszálsz?

– Gyerekkorom óta gyűjtöm a régi magyar játékokat, rendszeresen járom a régiségvásárokat és börzéket. Sok mindent szoktam vásárolni, s ha valami fölöslegessé válik számomra, vagy mondjuk kettő is van belőle, akkor semmi értelme tartogatnom, inkább eladom. A vaterázás nekem egy kiegészítő pénzkereslet, azért csinálom, hogy a befolyt összegből gyarapíthassam a gyűjteményemet. Semmiképp nem szeretném a családi kasszából elvenni a pénzt.

– Mást is gyűjtesz a régi magyar játékokon kívül?

– Igen, például karórákból is elég komoly gyűjteményem van – nem véletlen, hogy az aukcióim között gyakran vannak órák is.

– A játékok mellett miért éppen órákat kezdtél még gyűjteni?

– Mindig csodáltam, hogy milyen komoly szerkezetet rejtenek ezek a parányi tárgyak. Lenyűgöző, hogy hosszú évek múltán is ugyanúgy működnek, mint újkorukban. Azt hiszem, emiatt kötődöm az órákhoz. Szeretem az aprólékos dolgokat. Egyébként faliórákat meg modern órákat is szoktam gyűjteni, illetve sok más dolgot. Zenélő órákat, elemes órákat, art deco tárgyakat, különböző régiségeket… Mindig van valami, ami épp megtetszik.

– Akkor ez egy sok helyet követelő hobbi…

– Az otthonom és az egyéb tároló helyiségek már eléggé megteltek, éppen ezért szoktam mindig el is adni ezt-azt a vásárlás mellett. Néha szoktam kirakatot bérelni itt Mezőkövesden, ahol kiállítom a gyűjteményem egy részét, hogy lássák a gyerekek, hogy az én generációm mivel játszott régen. Én főleg a lemezárugyári játékokat gyűjtöm, azon belül is azokat, amelyeknek még megvan a doboza, ugyanis azok az igazán értékes és ritka darabok. Amikor egy gyerek kap egy ajándékot, akkor az az első, hogy szétmarcangolja a dobozt – éppen ezért számítanak kincsnek a dobozban lévő játékok, hiszen nem sok maradt érintetlen állapotban.

– Melyik a kedvenc játékod?

– Nem tudnék egyet se kiemelni, az összes magyar játékot szeretem. Az a célom, hogy minél többet megszerezzek belőlük dobozosan, hiánytalanul.

– Régi társasjátékaid is vannak?

– Persze, például van egy eredeti kiadású „Takarékoskodj!” játékom, ami még a „Gazdálkodj okosan!” elődje volt.

– Van gyerkőcöd, aki esetleg szívesen játszik ezekkel a játékokkal?

– Van egy kilenc éves kisfiam, de őt egyáltalán nem kötik le ezek a játékok, én pedig nem fogom ráerőltetni. Pedig vannak a gyűjteményemnek olyan részei, amelyek nem dobozosak, és nyugodtan nyúzhatná őket!

– A család összességében hogyan áll hozzá ehhez az érdekes hobbidhoz?

– Abszolút tolerálják. Nálunk már mindenki tudja, hogy ha azt mondom, hogy „megyek kávézni”, akkor épp a régiségpiacra készülök.

– Naponta mennyit foglalkozol a Vaterával?

– Nyolc órában dolgozom, úgyhogy csak munka után szoktam vaterázni, de minden nap szakítok rá időt. Átlagosan hárman rendelnek tőlem naponta, így a postán is gyakori vendég vagyok.

– Látszik, hogy kiválóan végzed a dolgodat, hiszen 100%-os az értékelésed. Mi a titkod?

– Egyszerű: azt adom, ami meg van hirdetve. Sok részletes fotót készítek, és ha valaminek esetleg van hibája, azt mindig jelzem. Rugalmasan kezelek minden helyzetet – ha valami nem úgy sül el, ahogy a vásárló szerette volna, mindig kompenzálom az illetőt. Szeretem telefonon egyeztetni a dolgokat, mert sokkal személyesebb, mint a levelezés. Ennek a vásárlóim is örülnek, mert érzik, hogy valóban törődöm azzal, hogy elégedettek legyenek.

– A gyűjtés mellett mivel töltöd még ki a szabadidődet?

– A gyermekemmel foglalkozom, amennyit csak lehet. Neki is van már sok fölösleges holmija, csak olyan, mint én: mindenhez ragaszkodik. Ettől függetlenül lassan elkezdem tanítani vaterázni!

– Hát akkor további sok sikert kívánunk neked, és drukkolunk a gyerkőc jövőbeli vaterás karrierjéhez!

Ha te is a régi magyar játékok szerelmese vagy, nézz körül arany aukciói között, hátha megdobogtatja valami a szívedet!

Vélemény, hozzászólás?