Pólyik János még csak 7 hónapja regisztrált a Vaterára, de egy percig sem tétlenkedett: ez a rövid idő is elég volt neki ahhoz, hogy lefolytasson 1076 adásvételt. Ez a szám már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy elismerően bólintsunk, de az még inkább lenyűgöző, hogy János az összes adásvétel után pozitív értékelést kapott üzletfeleitől. A céltudatos férfi egy olyan új tehetség közösségünkben, akitől mindenképp érdemes tanulnia a friss és régi tagoknak is.

– Elképesztőek a kereskedői eredményeid, csak ámulunk és bámulunk. Mennyire kezdted tudatosan a vaterázást?

– Februárban csatlakoztam az oldalhoz, de először csupán nézelődés céljából. Régóta gyűjtögettem ezt-azt, és kíváncsi voltam, hogy a Vaterán milyen árban vannak a dolgok. Emellett vásároltam is néha, ha egy számomra érdekes termékre találtam rá jó áron.

– Mikor fordult meg a történet, és kerültél át a vásárlói oldalról a kereskedői oldalra?

– Májusban kezdtem aktívan kereskedni, ekkor gondoltam úgy, hogy jó lenne megszabadulni néhány régi holmitól. Tinédzser korom óta halmozom a könyveket és képregényeket, jelenleg egy egész garázs tele van a gyűjteményeimmel. Úgy éreztem, hogy itt az ideje a szelektálásnak, hiszen a gyermekeimet már nem érdeklik a képregények, én pedig nem olvasom őket, tehát csak a helyet foglalják.

– Ha ilyen sok könyvet halmoztál fel, akkor sejthető, hogy közel áll a szívedhez az irodalom.

– Bizony, ezt jól gondolod. Először hét évesen ragadott magával az olvasás szeretete – emlékszem, hogy a Winnetou volt az első könyv, amit olvastam, később pedig jött az Egri Csillagok és James Fenimore Cooper regényei, onnantól kezdve pedig nem volt megállás… Szerencsém volt, mert édesapám nyomdában dolgozott, ahol viszonylag olcsón tudott könyvekhez hozzájutni. Az ismerőseimtől is sorra kaptam a köteteket, mert tudták, hogy nálam jó helyen lesznek. Egyébként nem csupán olvasni, hanem alkotni is szeretek – régebben „Pólyik-Swody János” névvel publikáltam.

– Amikor elkezdtél termékeket feltölteni a Vaterára, mennyire találtad nehéznek?

– Őszintén bevallom, hogy az első termékfeltöltésnél legalább 20 percig vakartam a fejemet, mert nem nagyon tudtam, hogy mit írjak a terméklapra. Viszont nagyon szeretek tanulni, ezért sok időt fektettem abba, hogy megfigyeljem, más vaterás kereskedők hogyan dolgoznak. Én is belerázódtam a dologba, és szép sorjában elsajátítottam minden olyan alapelvet, ami fontos ahhoz, hogy valaki sikeres kereskedő legyen. A Vatera jó felületet nyújt ehhez, hiszen körülbelül 10 millió vásárlóhoz ad hozzáférést.

– Tudnál pár hasznos tanácsot adni a kezdő vaterásoknak?

– Először is a termék minden apró hibáját fel kell tüntetni a leírásban és a fotókon egyaránt. Ami a gyűjteményeket illeti, azt tanácsolnám, hogy soha ne töltsenek fel teljes gyűjteményt. Érdemesebb részekre szedni őket, hiszen a gyűjtőknek már egészen biztosan megvan egy-két darab a keresett sorozatból (legyen szó akár valamilyen regényről, akár a Galaktika példányairól), és nem fogják többször megvenni ugyanazt. Az árazás is fontos tényező: mindig figyelni kell, hogy mások mennyiért töltik fel az adott terméket, és ki kell kalkulálni egy reális összeget, amennyiért megéri eladni, és amivel a vevő is jól jár. A rugalmasságot is kiemelném, mint fő erényt, hiszen sok visszatérő vásárlóra tehetünk így szert. Nekem például van olyan vevőm, aki hónap elején elkezd gyűjtögetni a termékeim közül, és a kérésére hónap végén egy csomagban küldöm neki az összes kiválasztott darabot, hogy ne kelljen többször postaköltséget fizetnie. Azt is jelezni szoktam a vásárlóimnak, ha van olyan szállítási lehetőség, amivel olcsóbban jönnek ki, mint amit megjelöltek. Ilyenkor nagyon szoktak hálálkodni, én pedig szintén örülök, hogy segíthettem nekik. Egy szó, mint száz, úgy kell hozzáállnia az eladónak a vásárlóihoz, mint ahogyan ő is szeretné, hogy kiszolgálják.

– Hogyan tudod a vaterázást beleilleszteni a mindennapjaidba?

– Feleségem, két gyerkőcöm és munkahelyem is van, tehát elég zsúfoltak a hétköznapjaim. Hajnali fél 4-kor szoktam kelni, hogy időben beérjek az otthonunktól 20 km-re levő munkahelyemre. Miután elvégzem a munkámat, megyek az iskolához, hogy felvegyem a lánykámat, aki még csak alsó tagozatos, így délután 4 óra előtt nem adja ki őt a suli. Ha úgy jön ki a lépés, várakozás helyett elmegyek a postára, és feladok pár csomagot. 5 óra magasságában szoktam hazaérni, ekkor van időm megnézni az e-mailjeimet, és válaszolni rájuk. Soha senkinek az üzenetét nem hagyom figyelmen kívül, ezért előfordul, hogy éjszakába nyúlóan levelezgetek. Ez így elég fárasztónak tűnhet, de én úgy érzem, hogy még így is rengeteg energiám és szabadidőm van, amit nem használok ki. A kollégáim szokták is kérdezni, hogy hogyan van ennyi mindenre erőm. Fogalmam sincs, de az a lényeg, hogy van!

Képregények, könyvek, kártyanaptárok… Bármilyen érdekességet is keresel, ne hagyd ki polyikswody aukcióit, mert nála bármikor kincsre bukkanhatsz, a minőségi kiszolgálás pedig garantált!